A Grosics Akadémia vezetői a Becket ünnepségen vettek részt Esztergomban

A Rudnay Sándor Kulturális és Városvédő Egyesület által szervezett emlékülés a Becket Szent Tamásról elnevezett hegyen épült kápolnánál ökumenikus imádsággal kezdődött, majd a Vármúzeum Lovagtermében konferenciával folytatódott. Az emlékülés résztvevői a magyarországi keresztény erkölcsiség és a politika viszonyát elemezték, szerintük az elmúlt évtizedekben a megosztás politikája és a megosztottság jelentette a legnagyobb kihívást a keresztény közéleti szereplőknek.

Az emlékülést Kiss-Rigó László Szeged-Csanádi megyéspüspök vezette. A rendezvényen számos közéleti szereplő mellett jelen volt Paskai László nyugalmazott bíboros, Greg Dorey-t az Egyesült Királyság nagykövete, Hernádi Zsolt a MOL elnöke, Bogsch Erik a Richter Gedeon gyógyszergyár vezérigazgatója, Gelsey Vilmos báró, közgazdász, Buzánszky Jenő az aranycsapat tagja, Baranya István a Grosics Akadémia sportigazgatója, Denis Moss, a budapesti anglikán közösség káplánja, Pálffy István, a KDNP országgyűlési képviselője, Kun Miklós történész, Esztergom Város képviselő-testület tagjai, iskolaigazgatók, intézményvezetők és a helyi civil szervezetek vezetői, tagjai.

Bente Angel Hansen asszony, volt norvég nagykövet, az ENSZ genfi irodájának állandó képviselője, Esztergom és Magyarország régi barátja, előadásában személyes, belső, lelki kapcsolatrendszeréről szólt bevezető előadásában. Felidézte Becket alakja kapcsán a kitartás erejét, s azt, hogy mit vállalt ez az egyházi férfiú hazájáért. Őt Lázár János követte. A Fidesz frakcióvezetője, Hódmezővásárhely polgármestere kereszténységről, többségről, biztonságról beszélt.

Thomas Becket-ről

Thomas Becket (magyarosan Becket Tamás; London, 1117 vagy 1119. december 21.- 1170. december 29.) canterburyi érsek, Anglia prímása.

Gyermekkorában Londonban és Oxfordban taníttatták, majd Párizsba küldték, együtt tanult a későbbi esztergomi érsekkel, Bánfi Lukáccsal.II. Henrik angol király 1157-ben az ország korlátnokává nevezte ki. Mint korlátnok minden tekintetben megóvta ura érdekeit, anélkül, hogy ezáltal az egyház érdekét bármiben a legkevésbé is csorbította volna. A püspökségeket arra méltó férfiakkal töltötte be, valódi fejedelmi udvart tartott.

A király Theobald canterburyi érsek halála után, 1162-ben - Becket minden ellenkezése dacára - őt nevezte ki érsekké és Anglia prímásává, remélve hogy így teljesen szabadon folytathatja túlkapásait. De Becket csendes és önmegtagadó életmódot kezdett folytatni, az egyház jogait II. Henrikkel szemben a leghatározottabban megvédte. II. Henrik barátsága gyűlöletté és félelemmé változott, négy általa felbujtott angol nemes az oltár előtt meggyilkolta Becketet.