U19: A döntőre is volt esélyünk

Bátor és gyors játékkal elismerést vívott ki magának U19-es csapatunk a Kocsis Sándor Emléktornán, amelyen a negyedik helyen végeztünk, jóllehet a döntőbe kerülésünk is csak kevésen múlott. Az alábbiakban az összeállítás mellett Goran Ljubinkovics vezetőedző értékelését is megtalálják.

A Margitszigeten rendezett II. Kocsis Sándor Emléktorna első napján a Ferencváros korosztályos gárdájával mérkőztünk meg, s a látottak, pontosabban, a helyzetek alapján a fináléba kellett volna jutnunk. A találkozón mi szereztük meg a vezetést, méghozzá Kriska átadásából Molnár talált a hálóba, sajnos nem sokáig lehettünk előnyben, mivel az FTC hamarosan egalizált. A sok kimaradt ziccer aztán megbosszulta önmagát és végül büntetőkkel maradtunk alul. Csapatunk a Fradi ellen ebben az összeállításban lépett pályára: Pintér – Kasuba, Barbu, Polonszki, Süli – Apró, Kriska, Povázsai – Molnár, Zádori, Fehér. Csereként lehetőséget kapott még: Bojtos, Farkas és Popovics.

A harmadik helyért zajló mérkőzésen, az FC Barcelona ellen ugyanebben az összeállításban kezdtünk, Goran Ljubinkovics mindössze a kapuban változtatott, miután Pintér helyett Csóka kapott bizalmat. A találkozón szerepet kapott még: Urbán, Popovics, Farkas, Bojtos, Bakos, Treiber és Katona is. A fáradtság eleinte nem látszott a csapatunkon, sőt, egy gyors és látványos akció végén Zádori beadása után Fehér révén megszereztük a vezetést, ám nem sokkal később a katalánok szabadrúgásból egyenlítettek. Szünet előtt nem sokkal a játékvezető kiállította Molnárt, innentől a több friss labdarúgóval pályára lépő Barcelona élt az emberelőnnyel és 8-1-re nyert az előző napi mérkőzés miatt különben is fáradt csapatunk ellen. A nagyarányú vereség dacára a bátor és akaratos futball miatt a Margitszigetre kilátogató szurkolók és szakemberek dicsérően szóltak csapatunkról. Goran Ljubinkovics vezetőedző pedig honlapunknak röviden így értékelt: „A Ferencváros ellen támadásban és védekezésben is jól teljesítettünk. A helyzetek alapján meg kellett volna nyerni a meccset. A büntetőknél aztán szerencsénk sem volt, s ilyen az élet, a látottak alapján, az első napon a Barcelona és mi játszottuk a jobb futballt, mégis, egyikünk sem került a fináléba. A harmadik helyért játszott találkozón véletlenül sem álltunk be védekezni, aminek meg is lett a gyümölcse, szép támadás végén vezetést szereztünk. A kiállítás után azonban esélyünk sem maradt a Barcelona ellen, összességében mégis dicséretet érdemel a társaság, amely tudott egymásért küzdeni, nagyon sok helyzetet alakított ki, a tanulságokat levonjuk és dolgozunk tovább keményen.”