Győztes mentalitás hozhat előrelépést

- Jó fél éve, amikor bemutatták, azt mondta, fontosnak tartja, hogy a játékosok képesek legyenek minél gyorsabb döntéseket hozni a pályán. Lát változást?
- Ez egy folyamatos munkát jelent, nem egy hét, vagy akár 6 hét alatt lesz meg az eredménye. Ez inkább egy filozófiának a része, amit fel kell építenünk. De újraterveztük az edzésen végzett gyakorlatokat, már a válogatókon is figyeljük a gyerekeknél, hogy megvan-e bennük ez a fontos képesség, és lehet látni pozitív jeleket.

- Korábban dolgozott a szerb labdarúgó szövetségnél, Szabadkán pedig a Szpartak utánpótlásáért volt felelős, vagyis van rálátása az ottani helyzetre. A magyarokat gyakran éri az az egyesek szerint vélt, mások szerint valós vád, hogy fizikailag nem elég jók, nem erősek. Mit szól ehhez?
- Meggyőződésem, hogy a szerbek nem erősebbek, nem jobbak fizikailag a magyaroknál. Amikor kell, akkor viszont harcosabbak, mentálisan erősebbek, és bár ez inkább karakter kérdése, azért ez is egy tanulható dolog, egy fejleszthető képesség. Azon vagyunk, hogy e területen is fejlődjenek a grosicsos fiatalok.

- Ez a fél év nem olyan nagy idő, de mi az, ami változott az érkezése óta az akadémián?
- Mindenekelőtt másképp néznek ki az edzések. Célunk, hogy megpróbáljuk komplexebben megtervezni a tréningeket, hogy a gyerekek mentálisan is nehezebb feladatokkal szembesüljenek. Ha korábban egy feladat 3 részből állt, most 7-ből áll, pont azért, hogy a fiúk tanulékonyabbak legyenek, gyorsabban sajátítsák el, amit kell. Ettől gyorsabb felfogásúak lesznek a pályán, és gyorsabban reagálnak, helyesebb döntéseket hozva. Második pontban említeném, hogy a korábbi egy helyett már minden edzésen két edző foglalkozik a gyerekekkel. Nem kell külön ecsetelni, hogy miért jó az, ha több idő jut rájuk. Harmadikként azt emelném ki, hogy az edzők konkrét iránymutatást kapnak, hogy a harcos, győztes mentalitást erősítsék.

- A győztes mentalitásra szükség is volt például az U14-es és az U15-ös csapatnál. Nekik ugyan nem sikerült megőrizniük az első osztályú tagságot, de a tavasz sokkal jobban sikerült az ősznél, és korábban nem tapasztalt módon erős középcsapattá váltak az NB I-ben. Siker vagy kudarc az ő szereplésük?
- Nem lehetünk elégedettek, mert kiestünk, ugyanakkor az már félévkor látszott, hogy a bentmaradás kivívása csak óriási bravúr árán sikerülhet, hiszen ősszel már mindkét együttes elég sok pontot elhullajtott. Félévkor megpróbáltuk megerősíteni a csapatokat, hatékonyabbá és látványosabbá is vált a játékuk, de hiába szereztek 36 százalékkal több pontot, mint ősszel. Ennek kapcsán hadd jegyezzem meg, hogy egy olyan korosztálynak kellett komoly eredménykényszerben játszania, melynél a legfontosabb a jó edzés és a folyamatos fejlődés. Az igazi eredményt a tréningeken elvégzett munka jelenti, ha a meccseken nyernek, az jó, de ha nem, akkor tanulunk belőle, és kész. Ezek a fiúk még nem futballisták, ők csak azok lehetnek. Azok lehetnek, ha nem kell értelmetlen terheket cipelniük.

- Ha már ezt említi, talán azon is elcsodálkozott, hogy szezon közben milyen változások történtek. Kiderült például, hogy nem is a 21-es, hanem a 17-es csapat eredménye alapján dőlhet el a feljutás az idősebbeknél. Bár ez így utólag nézve  - legalábbis a bajnokság megnyerését illetően - mindegy volt.
- Mindkét együttes könnyű bajnokságban játszott, sok gyenge ellenféllel, ezért próbáltunk erős csapatokkal barátságos meccseket szervezni. Fontos volt, hogy szokják a terhelést, és persze kiemelt jelentőséggel bír, hogy így - az átszervezések miatt - már három (16,17,19) csapatunk is az első vonalban küzdhet. Ha lehet még egy kritikai észrevételem, mely részben ide is kapcsolódik: nem láttam, hogy lettek volna válogató meccsek, nem láttam, hogy lettek volna a szövetségnél olyan emberek, akik foglalkoznak a tehetségekkel. Ez persze csak részben a mi problémánk, másrészt viszont az MLSZ-é, mert itt is vannak tehetségek, de meg sem nézik őket.

- Mi lehet a cél a hamarosan kezdődő új szezonban?
- A 14-15-ös együttesek számára egyértelműen a feljutás. Ez nem lesz könnyű, de teljesíthetőnek látszik. A 16-17-19-es csapatnak bent kell maradnia az első osztályban. Távlatosabban gondolkodva, a következő 3-4 évben az a cél, hogy minél több játékost adjunk a most másodosztályú felnőtt vagy a megye egyes csapatnak. Jó példa Hegedűs Martiné, aki a nagycsapatban lett fontos játékos. Ez a követendő irány a többi, 10-12 játékos számára, a megye egyet igazából egy olyan lépcsőnek szánjuk, mely segít nekik feljebb jutni.