SZEZONÉRTÉKELŐ U14: fejlődő közösséggé formálódtak

- Milyen célokat tűztek ki a szezon elején, és mit sikerült ezek közül megvalósítani?
- A középmezőnybe, a 8-10. hely környékére vártuk a csapatot, ezt a 10. hellyel végül is sikerült elérni, más kérdés, hogy a bentmaradást jelentő első nyolcba nem fértünk be. Ha marad az eredeti felállás, vagyis nem felezik meg az első osztályú csapatok létszámát, akkor simán megőrizzük az NB I-es tagságot, de a menet közben meghozott döntés ezt végül nem tette lehetővé. Tudtuk, hogy ennél, vagyis a 10. helynél több van bennünk, de most kezdtünk összeszokni, ősszel sokszor még nem mertük, nem tudtuk azt a játékot játszani, amire képesek vagyunk. Tavasszal ez már sokkal jobban ment.

- Mennyire volt heterogén a társaság, mennyire kellett összegyúrni őket?
- Alapvetően nyáron állt össze a csapat, szóval túl sok időnk nem volt összerázódni, nem is sikerült rögtön, ahogy utaltam is rá. Gondot jelentett, hogy gyakran rövid volt a pad. Amikor elkapott minket egy komolyabb betegséghullám. nagyon nehéz volt ütőképes kezdőcsapatot kiállítani. Jól mutatja a helyzetet, hogy az amúgy sok ígéretes tehetséget felvonultató fiatalabbak, vagyis a 2022-esek közül egyedül Lestyán Lionel tudott tartósan stabil kezdőjátékossá válni. Jót tett a csapatnak a négy téli érkező, Nagy Sándor, Fülöp Krisztián, Trombola Vilmos és Trescsula Márk. Az ő jövetelükkel erősödött a versenyhelyzet egyes posztokért. Ez azért fontos, mert többen úgy érezhették, bérelt helyük van a kezdőben, vagyis tudat alatt megnyugodtak. Pedig az egészséges versengés szükséges ahhoz, hogy motiváltabbak legyenek a játékosok.

- Az eredmények mellett talán fontosabb, hogy a játékosok fejlődjenek, és jó közösséget alkossanak! Mennyire sikerült egységessé, egymásért küzdő gárdává tenni a társaságot?
- A helyzetről mindent elmond, hogy sok játékost kerestek meg nagy akadémiákról, de mindenki marad. A szakmai munka azt igazolja, és ebben a szülők is mellettünk álltak, hogy jó helyen vannak itt a fiúk. Érvként hangzott el, hogy amíg egy másik akadémia nem tud többet nyújtani a Grosicsnál, miért vigyél el őket? Gyulán adott az infrastruktúra, szerintem sikeres az akadémia, az iskolák és a kollégiumok együttműködése, és ez az összehangoltság, illetve a gyulai miliő segít abban, hogy ne csak a szakmai munka legyen eredményes, hanem pezsgővé tudjuk tenni a hétköznapokat. A város adottságai lehetővé teszik, hogy sok olyat megtegyünk, amit máshol nem tudunk, ez sokszor jól jön a kikapcsolódásnál, szórakozásnál. Persze nem bulizni járunk, de voltunk kirándulni, vagy éppen kenutúrán.

- Miben fejlődtek leginkább a játékosok az elmúlt, szűk egy év alatt?
- Ebben a korban a legjobban terhelhető egy fiatalember, így sokat foglalkoztunk azzal, hogy erősek, gyorsak, robbanékonyabb legyenek. Előrelépés, hogy a csapat nagy része jól tudja alkalmazni a letámadást, ehhez pedig a taktikai fegyelem mellett sok erő, jó állóképesség szükséges.

- Milyen célt lehet megfogalmazni a jövő évre nézve?
- Az U14-es csapatnak a várható komoly konkurencia ellenére a feljutásért kell harcba szállnia, reálisan nézve az 1-3. hely valamelyikéért küzdhetünk majd a csoportunkban. Jelen állás szerint a 14-es és a 15-ös korosztály pontjai összeadódnak majd, az osztályozón pedig a fiatalabbak vívhatják ki a feljutást. Egyébként az személyes véleményem, hogy nem szabad túl nagy lelki terhet rakni a 14 éves fiúkra, mert ebben a korban ez nem feltétlenül jó nekik. A mi szereplésünk is azt mutatja, hogy igazán felszabadult játékkal akkor álltunk elő, amikor eldőlt, hogy már nem maradunk bent az első osztályban. Remélem, az őszi szezont egy 22-es kerettel tudjuk elkezdeni. Sok tehetség vett már részt próbajátékon, eddig többségükben olyanok, akiket már láttunk, és tudjuk, hogy jók lehetnek. Azért persze munkánk lesz bőven, hogy mást ne mondjak, akad olyan fiú, aki eddig leginkább keresztpályán játszott...

- Talán még korai erről nyilatkozni, de biztos, hogy maguk az érintettek is kíváncsiak, mit gondol az edzőjük, mire vihetik majd felnőttként a futballpályán?
- Valóban, ezen a kérdésen a fiúk is szoktak gondolkodni, vagy inkább álmodozni. Azért mondom, hogy álmodozni, mert nem látják teljesen reálisan a helyzetet, ők még a Barcelonával, a Bayern Münchennel gondolkodnak, pedig nyilván nem játszik majd ott mindenki. A szülők és én realistábbak vagyunk, a mi szemszögünkből az látszik, hogy felnőttként NB I-es, NB II-es játékosok válhatnak a srácokból, de juthatnak messzebb is. Igazából minden az akarattól, az alázattól függ, attól, hogy ki mennyire tudja alárendelni magát a feladatnak.