SZEZONÉRTÉKELŐ U21: Büszkén viselhetik az akadémia mezét

- Nem nyerte még meg a bajnokságot az akadémia aktuálisan legidősebb csapata. Az év elején, amikor még úgy állt a dolog, hogy ismét az Önök vállán van a feljutás kiharcolását jelentő teher - ez félévkor aztán lekerült -, mennyire okozott nehézséget, lelki terhet ez a helyzet?
- Mindjárt az elején le kell szögezni, hogy ez egy U19-es csapat az U21-esek között. Több olyan klub is van, mely külön indította a 21-es és a 19-es csapatát. De való igaz, korábban még nem nyert a legidősebb csapatunk. Ezzel együtt azt mondhatom, nem volt rajtunk ilyen teher, viszont egy nagy kihívásnak fogtuk fel az egészet. Tudtuk, hogy ez a közösség sokra képes, és abban is bíztunk, hogy az együtt töltött sok év nem hiába telt. Ami fontos, hogy megvolt bennünk a győztes mentalitás.

- Mit ért pontosan győztes mentalitás alatt, mit jelent ez a kifejezés az Ön olvasatában?
- Én ezt még régen a Ferencvárosban tanultam meg. Megtanultam, tehát nem adottság, hanem el lehet sajátítani. A lényege az, hogy az elsőtől az utolsó percig küzdeni kell, közben oda kell figyelni a megfelelő kommunikációra is. És ezt persze nemcsak a mérkőzéseken, hanem az edzéseken is hozni kell, egy ilyen tulajdonsággal bíró játékos minden sorversenyt meg akar nyerni.

- Elég nehéz lehet állandóan ilyen tűzzel égni!
- Persze, ezért csináljuk úgy az edzéseket, hogy vannak megterhelőbb tréningek, de ahogy közeledik az aktuális meccs, úgy lesznek frissítőbbek a foglalkozások, de a lényeg, hogy mindig meg kell próbálni a legjobbnak lenni!

- Mennyire volt jellemző a csapatra ez a mentalitás?
- Alapvetően az volt. Néha én abban láttam problémát, hogy bár a képességekkel nincs gond, a kellő önbizalommal viszont igen. Sokszor nem mertük megcsinálni azokat a cseleket, amiket egyébként tudunk. Ezek persze elsősorban barátságos mérkőzéseken jelentkeztek, amikor magasabban jegyzett egység ellen léptünk pályára.

- A bajnokságban azért ez nem látszott, a 24-1-1-es mérleg azt jelzi, hogy nagyon kiegyensúlyozott volt a teljesítmény!
- Magam is így érzem, és had tegyem hozzá, hogy kvalifikált együttesek ellen is letettük a névjegyünket. Elég a Kocsis tornára, vagy a külföldi csapatok elleni barátságos meccsekre gondolni, de a bajnokságban is voltak keményebb erőpróbák. Szerintem nem mi vagyunk az egyetlen csapat ebben a csoportban, mely akár az első vonalban is megállhatta volna a helyét.

- Melyek voltak a szezon kiemelkedő pontjai? Bár a bajnok élete a sikerekről szól, de beszéljünk a negatív dolgokról is, hiszen ebből lehet építkezni!
- A legnehezebb pontot akkor értük el, amikor ősszel a Békéscsaba elleni rangadón gyorsan kaptunk két gólt, és azzal gyakorlatilag el is ment a meccs. Kicsit később, a csabaiak második csapata ellen készültünk. Ők egy hetes, külön felkészülésen vettek részt, a visszajátszókkal ráadásul nagyon erős egység benyomását keltették. Ha ellenük elbuktunk volna, akkor nagyon nehéz lett volna megszerezni az első helyet. De nem így történt, hátrányból felállva fordítottunk, és innentől nem volt megállás. Ennek a hosszan tartó, felfelé ívelő időszaknak a fontos része volt, hogy tavasszal megvertük a Békéscsaba mindkét együttesét.

- Hogyan jellemezné csapata stílusát, milyen játékot szeretnek játszani?
- A játék a legfontosabb, így ilyen a stílusunk is, játszó. Kicsit a Barcelona tiki-takája áll hozzánk közel, én ennek a híve vagyok. Szeretem, ha a csapatom kellően agresszív, jól támad le, bénítja meg az ellenfél építkezési kísérleteit, és az is nagy elégedettséggel tölt el, ha kellően határozottak vagyunk a kapunál. Sokat játszottak a fiúk kispályán is, ott volt alkalom begyakorolni a sokpasszos játékot.

- A pályán elért sikerekhez az is szükséges, hogy a csapat tagjai azon kívül is jól megértsék egymást. Ezt mennyire sikerült megvalósítani?
- Jó, hogy erről szó esik, mert most ragadnám meg az alkalmat, hogy köszönetet mondjak mindenkinek, aki támogatott minket. A püspök úrtól kezdve a vezetők, az akadémiai dolgozók, a kollégiumi munka - Karsai Károllyal az élen - és az iskolák nélkül ez a csapat nem lett volna olyan, amilyen lett. Mert ez a csapat a pályán kívül is csapat volt, megmondom őszintén, ilyen mentalitású társaság ritkán adódik. Ezek a fiúk nem kerülték, hanem szinte keresték a munkát, a pályán kívül is első szóra ugrottak, ha kértem valamit, akár olyat is, ami nem kapcsolódott szorosan a labdarúgáshoz. Nagyon büszke vagyok rájuk, mert bebizonyították, hogy a munkának van értelme, képesek voltak megérteni, hogy egy labdarúgónak kevesebb pihenés, szórakozás jut, mint egy átlagos gyereknek, de cserébe büszkén viselhették az akadémia mezét.