Játékosfigyelő: Czirok József

- Hogyan kerültél kapcsolatba a labdarúgással?
- Domaszéken, ahol laktam, nem volt futballcsapat, csak iskolai szinten lehetett játszani. Ezért kerültem Mórahalomra. Ott volt egy csapattársam, Fodor Ádám, aki fölfedezett egy hirdetést az újságban. Ez arról szólt, hogy próbajátékra lehet jelentkezni a gyulai akadémiára. Nem telt el sok idő, és mindketten itt futballoztunk.

Milyen az itteni közösség?
- Összetartó. Még hétvégén is együtt vagyunk, szeretünk meccset nézni, filmezni, de ha kell, segítünk egymásnak a tanulásban. A pályán nem szidjuk egymást, ha van egy-két ember, aki morog, azt leállítjuk. Együtt képesek vagyunk nehéz helyzetből is felállni. Hadd mondjak egy példát erre. Ősszel hazai pályán 4-0-ra vert meg minket a Békéscsaba. Nem volt egy felemelő élmény. Tavasszal viszont képesek voltunk idegenben visszavágni, vezettünk, kiegyenlítettek, de innen is nyertünk. Kialakult egy olyan összhang, hogy már szinte egymás gondolatait is ismerjük.

-Hogy érzed magad az akadémián, miben lettél jobb?
- Lényegében mindenben. Itt minden adott, hogy bárkiből profi focista legyen. Jók a szakemberek, a légkör, a katolikus értékrend: ezek olyan alapok, melyekkel előrébb lehet lépni. Javult az állóképességem, a technikám, gyorsabb lettem, és jobban ismerem fel a helyzeteket. Remélem, senki sem érzi túlzásnak, ha azt mondom, jó helyen van nálam a labda. Képes voltam nehéz szituációkban helytállni, büszke vagyok rá, hogy a Termál ellen az én gólommal egyenlítettünk, majd utána 3-1-re győztünk.

- Bármilyen különleges dolog is a futballakadémia tagjának lenni, azért az iskolában is helyt kell állni. Ezen a fronton hogyan teljesítesz?
- A Karácsonyi gimnáziumba járok, most vagyok végzős, előttem az érettségi. Utána testnevelés-rekreáció szakon szeretnék továbbtanulni, lehetőleg levelezőn, hogy maradhassak futballozni.

- Ezek szerint a felnőtt csapat a cél?
- Igen, szeretnék magasabb szintre lépni, remélem eljön az az idő, amikor a nagyok között is pályára léphetek.