Klausz László: kiemelkedhet a Grosics

- Mire emlékszik legszívesebben a pályafutásából?
- Klubszinten a Salzburggal megszerzett bajnoki cím és a Szuper Kupa gyozelem a legemlékezetesebb számomra, a sikerek után több tízezer ember ünnepelt minket, cabrió autókkal vitték végig a csapatot a városon. A válogatottról csak annyit mondanék, hogy minden mérkozés megtiszteltetés volt, a legbüszkébb a tétmeccseken szerzett góljaimra vagyok, például a Svájc ellenire.

- Mennyiben volt más akkor válogatottnak lenni, mint most?
- Akkor is megvolt ennek a presztízse, de talán nem volt akkora a körítés, mint most. Sajnos a futball megítélése nem lett sokkal jobb, ebben még fejlodni kell.

- Ön is tehet azért, hogy jobb legyen!
- Igen, ezért jó, hogy mindenki a saját háza elott sepreget. Ahogy egy játékos, egy edzo viselkedik, amilyen a pályán, a családi életben, az mind számít. Én is igyekszem megtenni a magamét, fontos, hogy a fiatalok jó dolgokat lássanak tolem.

- Mi volt a legnagyobb kihívás a külföldi, bo évtizedes profi pályafutása során?
- Az eleje nagyon nehéz volt. Jó 20 évesen, nyelvtudás nélkül elszakadni a családtól, egyedül egy idegen országban... Nem volt könnyu beilleszkedni, felvenni a ritmust, ami azért erosebb volt Ausztriában, mint a magyar elso osztályban. A nehéz helyzeteken leginkább a kitartásom, az akaraterom segített túljutni.

- Ahhoz, hogy valaki jó futballista legyen, százalékokban kifejezve mennyi tehetségre, és mennyi akaraterore van szükség?
- Kell a szerencse is! Ez a három tényezo a legfontosabb. Én a tehetséget 25-30 százalékra tartom, a többi az akarat, és az azzal párosuló szerencse dolga.

- Mit tud átadni a megszerzett tapasztalatokból, a motiváltságból a fiataloknak?
- Ez itt a legnagyobb problémám. Nehéz dolgom van, mert sokszor úgy érzem, kevés náluk a motiváció. Ha jobban éreznék a fiúk, hogy ott áll mögöttük egy-két ember, akik bármikor a helyükre léphetnek, könnyebb volna a dolgom. Ezzel együtt, csak az én csapatomban van 4-5 ember, akikbol bármi lehet.

- Mennyire elégedett az U17-esekkel? Magabiztosan vezetik csoportjukat, minden esély megvan a régóta áhított osztályozóra, amivel az elso osztályba vezethet az út!
- Intelligens, technikás játékosok alkotják az együttest, a fiúk nagyon jól muködnek csapatként. Hátrányunk, hogy ritkán játszunk igazán kemény, eros ellenféllel, vagyis hiányoznak a kiélezett csatákban szerzett tapasztalatok.

- Mennyien lehetnek elso vagy másodosztályú játékosok, vagy kerülhetnek külföldre, egy jó bajnokságba?
- Ez sok tényezon múlik. Hadd mondjam el az én esetemet. Nálam a serdülo és az ifi válogatottban is voltak sokkal jobb játékosok. A felnottek között mégis én húzhattam magamra a címeres mezt. Hogy miért? Kitartó voltam, és jött a szerencse is, amit meg tudtam ragadni.

- Sok labdarúgó választja az edzoi pályafutást, miután szögre akasztja a cipot. Ön miért lett edzo?
- Megmondom oszintén, eloször nem akartam edzosködni. Aztán Bozsik Péter addig kapacitált, amíg Tatabányán el nem kezdtem fiatalokkal foglalkozni. Aztán megkaptam a 17 éveseket, és ezt már úgy vállaltam el, hogy tudtam, milyen nagyszeru érzés, ha meg tudok tanítani valamit a fiataloknak. Aztán jött Adem Kapics megkeresése. Ot Németországban ismertem meg, és amikor megmutatta a gyulai körülményeket, nem tudtam nemet mondani. Az itteni akadémia infrastrukturálisan az ország egyik legjobb akadémiája, a gyerekek között minden korosztályban vannak kiemelkedo tehetségek. Pár év alatt kimagasló akadémia lehet a Grosics.