Négyszeres válogatott pallérozza a fiatalokat

– Mostmár edzőként tekinthet vissza csöppet sem eseménytelen játékos pályafutására. Melyik időszak volt a legszebb ezek közül?
–Játszhattam a Ferencvárosban, a magyar válogatottban, a finn és a vietnámi bajnokságban. Mind közel áll a szívemhez, de a legszebb emlékek talán Angliához kötnek, ahol öt évet töltöttem el.

– A szigetországban a Plymouth és az Oldham együttesében szerepelt. Oda kerülve mi volt a legnagyobb kihívás?
– Én ugyan inkább fizikális játékos voltam, de ott olyan tempó van, olyan ütközésekkel, hogy azt kell mondanom, nem volt könnyű felvenni az iramot. Az ottani játék leginkább ebben is különbözik a magyartól.

– Mentálisan mennyire más az a közeg?
- Más, de a játékosok ott és idehaza is felkészülnek egy-egy mérkőzésre, koncentrálnak, szóval e tekintetben én nem tapasztaltam nagy eltérést. Az ottani közeg persze egészen magával ragadja az embert, mert az azért nem mindegy, hogy 500, vagy 20 ezer néző elé fut ki az ember.

– Van a karrierének egy egészen egzotikus része, mi volt a legnagyobb élmény a vietnámi kalandban?
– A Da Nang csapatában játszottam, és amikor megnyertük a bajnoki címet, 15 ezer ember jött ki elénk a repülőtérre robogókkal. Az ott szinte nemzeti jármű, de azért valahol mégis vicces, és persze felemelő is volt, hogy amikor a reptérről elindultunk egy Ifa-szerű teherautó platóján, akkor ez a 15 ezer ember elindult utánunk a robogókkal, és hosszú kilométeres sorban követtek, és ünnepeltek minket.

– Hogyan került a Szeged 2011-hez, és miért foglalkozik most fiatalokkal?
– Amikor hazatértem, megkeresett Adem Kapics sportigazgató, de én akkor az első osztályban szerettem volna játszani. Amikor a Siófok kiesett, örömmel igazoltam ide. Nem utolsó sorban azért, mert úgy egyeztünk meg, hogy ha befejezem a játékos pályafutásomat, akkor az akadémián foglalkozhatok a fiatalokkal. Ez utóbbi nyomós érv volt.

– Hogyan fogadták a gyerekek?
– Volt, aki tudta, ki vagyok, volt, aki nem, de utánanézett, talán egy kicsit fel is néznek rám.

– Mit tud átadni nekik?
- Annak a mentalitásnak, annak a hozzáállásnak a magjait szeretném elhinteni közöttük, mely messzire viheti őket!

– Mennyire messzire?
– Nem titkolt célunk például a Bozsik programmal, hogy megkeressük azokat a környékbeli tehetségeket, akik egyszer majd első-, másodosztályú labdarúgók lehetnek.