Védőnek született

- Eleve elrendeltetett, hogy futballista legyél? - kérdeztük az ifjú védőt.
- Azt hiszem igen, mivel apu focizott a szabadkai Szpartakban, sőt vajdasági válogatott is volt - felelte Barát Dani, majd így folytatta. - Persze játszott Hajdújáráson is, ahol én is elkezdtem futballozni, tehát nem lehetett kétséges, melyik sportágat válasszam. A családom egyébként Palicson él, oda szoktam hazajárni, ha van egy kis szabadidőm.

- Az akadémiára kerülve mennyit fejlődtél, egyáltalán elégedett vagy az előmeneteleddel, vagy többre számítottál?
- Nagyon jól érzem magam az akadémián, ahova négy éve érkeztem. Mindig védő voltam, már gyerekkoromban Hajdújáráson is, majd a Grosics Akadémián ugyancsak itt számítottak rám az edzőim. Ennek örülök, hiszen ezen a poszton érzem magam a legjobban és talán itt válok leginkább hasznára a csapatnak.

- Mi önmagad és csapatod erénye, miben kellene javulni elsősorban?
- Nekem a fejjáték, a csapatnak a gyorsaság a legnagyobb erénye, nekem azonban technikailag sokat kell fejlődnöm. Szerencsére ehhez Gyulán minden lehetőség adott, kiválóak az edzések, ráadásul az akadémián több gyakorláson vehetünk részt, és az egyéni képzések erősen segítik a fejlődésünket. Sajnos az őszi szezon után túl nagy volt a hátrányunk, innentől bravúr lenne a bajnoki cím, ám hinni kell benne és akkor sikerülhet. A magam részéről hiszek ebben.

- Kedvenceid külföldön és idehaza?
- Idehaza talán az FTC-t említeném, külföldön viszont a remek szurkolótáborral és csapattal rendelkező Borussia Dortmundot, valamint a Mainz együttesét szeretem leginkább.

- Milyen terveid vannak a jövőt illetően?
- A közeli cél, hogy minden meccset nyerjünk meg, a helyzeteink mindenesetre az összes fellépésünkön megvannak ehhez, s csak hab lenne a tortán, ha ez bajnoki címmel párosulna. Hosszabb távon minimum az NB II a célom, persze az igazi az élvonal lenne, s úgy lenne kerek a történet, ha megadná a sors a külföldi szereplés lehetőségét is.