Grosics Labdarúgó Akadémia - Szűk kerettel, becsületes helytállás

A sok sérült miatt nem a megszokott összeállításban játszotta le utolsó két bajnokiját U13-as együttesünk. Horváth Péter csapata ugyan mindkétszer vereséget szenvedett, ám az említett körülmények és a társaság küzdőszelleme miatt nincs ok a szégyenkezésre. Az alábbiakban a két fellépés összeállítását és az edzői értékeléseket olvashatják.

Együttesünk előbb Kecskeméten lépett pályára (1-4), méghozzá a következő összeállításban: Uram-Barna, Gajda, Bartik, Sebők - Rostás, Szegedi, Tolnai, Gazdag, Mári - Nedreu. A későbbiekben csereként Kurai is lehetőséget kapott.

Horváth Péter, korosztályos csapatunk vezetőedzője ezt mondta a meccset követően:
- A sérülések és a betegségek miatt mindössze tizenkét labdarúgóval utaztunk el Kecskemétre. Ennek ellenére becsülettel küzdöttek játékosaink, s bár a hazaiak korán vezetést szereztek, ezt gyorsan sikerült egalizálnunk. A félidő utolsó perceiben a KTE kihasználta egyéni hibáinkat így kétgólos hátránnyal vonultunk szünetre. A második játékrészben sajnos inkább védekezésre kényszerültünk, ritkán jutottunk el az ellenfél kapujáig, a vendéglátók pedig egy újabb találattal bebiztosították sikerüket. Bátrabb futballal szorosabb eredményt érhettünk volna el, ám ilyen szűkös kerettel esélyünk sem lehetett a pontszerzésre. A küzdőszellem miatt az egész csapat dicséretet érdemel, Uram, Tolnai és Szegedi pedig átlagon felül teljesített.

Ez után együttesünk hazai pályán a DVTK-t fogadta és nagy csatában, egy utolós percben kapott góllal, 4-3-as vereséget szenvedett. Csapatunk, a kecskemétihez hasonló összeállításban vette fel a küzdelmet: Uram-Barna, Gajda, Bartik, Sebők - Rostás, Szegedi, Tolnai, Gazdag, Mári - Nedreu. Csereként ezúttal is Kurai kapott bizalmat.

Hallgassuk ezúttal is Horváth Péter értékelését:
- A szezonban először végre mi szereztük meg a vezetést, ám a DVTK az első félidő utolsó perceiben két találattal fordítani tudott. Szünet után a borsodiak újabb gólt lőttek, ám egy három után is sikerült talpra állnunk, majd egyenlítenünk. Sőt, a továbbiakban előttünk adódtak helyzetek, amivel nem sikerült élni, s ahogy az ilyenkor lenni szokott, az ellenfél az utolsó percben megszerezte a vezetést, ami végül a sikerüket jelentette. A betegségek, sérülések miatt ezúttal is szűk kerettel készültünk a meccsre, a küzdeni tudásunk azonban így is majdnem pontszerzést eredményezett. A szívünk alapján megérdemeltük volna legalább a döntetlent. Büszke vagyok a srácokra, mindent megtettek a jó eredmény eléréséért, a hozzáállás és egymás segítése miatt az egész csapatnak, ha pont nem is, de a dicséret jár.