Hatvan gólra és hegyekre vágyik

- Hol rúgtál először labdába? - kérdeztük Manga Zsoltot.
- A Komárom-Esztergom megyei Bajóton, ahol születtem, a helyi korosztályos csapatba apu vitt le - mondta az ifjú csatár.

- Mindig elöl játszottál?
- Nem éppen, ugyanis irányító középpályásként kezdtem, majd az akadémián kerültem a csatársorba. Egyébként másfél éve érkeztem az Grosics Akadémiára, aminek ideje volt, mivel odahaza nem adatott meg olyan lehetőség a fejlődéshez, mint itt. Gyakran napi két edzésünk van, amit nagyon élvezek, délelőtt általában erőnléti, míg délután technikai, labdás tréningeken veszünk részt.

- Mi a csapat legnagyobb erénye?
- Összeszokottak vagyunk és erősek. Lelkileg és fizikálisan egyaránt. Nagyon szeretünk együtt játszani, ami érthető, mivel tele vagyunk technikás futballistával, csapatunkban még a védők is jól segítik a támadásokat.

- Mi az erényed és miben kell fejlődnöd?
- A gyorsaságommal és az összjátékban való részvételemmel talán nincs gond, viszont technikailag folyamatosan fejlődnöm kell. Főleg a támadás befejezések miatt, hogy a kapu előtt mindig jó döntést hozzak.

- A tanulásban is ilyen igényes vagy?
- Sajnos az nem megy olyan jól, mint szeretném, jó lenne a négyes átlagot elérni. Az érettségi az alap, míg a foci mellett szeretnék kitanulni egy szakmát is a biztonság kedvéért. Az iskolában sem lazíthatunk, hiszen a szülők és az edzőink is megkövetelik a fegyelmet a tanulásban.

- Kedvenc csapataid és játékosaid itthon és külföldön?
- Nekem már rég óta az olasz Juventus a kedvencem, a sztárok közül pedig Alex Del Piero, akit óriási klasszisnak és a leghűségesebb Juve futballistának tartok. Ő a másodosztályban is kitartott a klub mellett, sajnálom, hogy nyáron elhagyja Torinót. A magyar klubok közül már az edzőink miatt is a Fradinak szurkolok, játékosként meg Dzsudzsák Balázst tartom a legjobbnak. Egyébként nálunk gyakoriak a közös meccsnézések a tévében, ilyenkor megy rendesen a zrika.

- A csapatból kikkel érted meg magad a legjobban a pályán?
- Csatártársammal, Vitalij Maruskával igen összeszokott duót alkotunk elöl, továbbá szeretek Kekercsenyi Miroszlavval is együtt játszani. Utóbbival főleg azért, mert hihetetlenül sok gólpasszt ad, ami jobbhátvédtől nem egy megszokott történet, még akkor sem, ha a szélső bekkek a mai fociban egyre komolyabb szerepet kapnak. Persze, a többiekkel is nagyon szeretek együtt futballozni, nem véletlenül ilyen jó a csapatunk, no meg jól is szerepelünk.

- Bajót után mennyire szoktad meg a gyulai légkört?
- Gyula nagyon szép város, szeretek itt lenni, nekem csak a hegyek hiányoznak. Általában háromhetente utazok haza, akkor néhány napra visszakapom a hegyeimet.

- Célokban gondolkodtál már?
- Hosszabb távon jó lenne külföldi szerződéshez jutni, igaz, előbb nyilván az NB I-ben kellene bizonyítani. Számunkra igen inspiráló, hogy több akadémista bekerült a Szeged NB II-es csapatának keretébe és bizony jó volt látni társainkat a Szolnok elleni bajnokin a kispadon. Ez számunkra is motiváló erő. Tavasszal kizárólag a bajnoki címmel lennék elégedett, magamtól pedig hatvan gólt várok. Jelenleg harmincnégynél tartok, azaz, nem reménytelen a vállalkozás, persze ehhez a társak segítsége is kell.

A technikás és gólerős csatárról edzője, Máté János a következő rövid értékelést adta: "Zsolt másfél éve van az akadémián és ez idő alatt sokat fejlődött. Kifejezetten erős fizikai felépítésű, egyben gyors csatár, aki az összjátékban is nagyszerűen részt vesz. Társa kedvelik, csendes, visszahúzódó alkat. Gólerősségét jelzi, hogy harmincnégy találattal vezeti a góllövőlistát. Nem szabad azonban megelégedettnek lennie, sőt, keményebb edzésmunkát várok tőle a jövőben. Technikailag a fejjátékát és bal lábát kell erősíteni, a setével ugyanis nem olyan hatékony, mint jobbal. A jövőben a csapatmunkából is jobban ki kell vennie a részét. Összességében Zsolt csapatunk egyik húzóembere, aki képességei alapján szép karriert futhat be."