U17: otthon is keményen edzenek a srácok

- Hogy megy az otthoni munka, mennyire jelent ilyen helyzetben nehéz feladatot a motiváció?
BB: - Szerencsére nekem ezzel sosem volt problémám, mindig kellően tudtam magam motiválni. Minden nap kemény munkát végzek, igyekszem a lehető legjobb formában tartani magam.
HK: - Az otthoni munka elég nehéz az egész csapat számára, mert nem voltunk még ilyen helyzetben, hogy karantén miatt maradnak el a közös edzések. Nekem elég motivációt jelent az, hogy nem akarok kiesni a formából, próbálok minél jobb lenni otthon is. A suli mellett másfél-két órás edzéseket csinálok magamnak. Hétfőtől-szombatig minden napra kapunk programot az edzőtől, amit el kell végezni. Általában a futás az, ami mindig változik, de én, mint kapus próbálok minden nap mindig más kapus gyakorlatokat csinálni.
CSM: - A Vajdaságban lakom egy kis faluban, Csókán, egy kertes házban, úgyhogy az edzéseket itthon próbálom megvalósítani. Az erőgyakorlatokat is minden nap elvégzem, és még én is kialakítottam egy saját edzéstervet. A délelőtti futást is beleszámítva napi öt órát fektetek az edzésbe, ebből mintegy két óra a labdás edzés, ezeket szigorúan betartom.

- Ki hol, mely településen, milyen házban/lakásban él, mennyi hely van a gyakorlásra?    
CSM: - Mivel Szerbiában 17 órától kijárási tilalom van, ezért próbálom a délelőtti órákban elvégezni a hosszútávú futást kint a szabadban. A focipályára is tilos kimenni, de én azért kimegyek gyakorolni a kapura lövést.
BB: - Én Dabason élek egy viszonylag nagy kerttel rendelkező házban, így minden feladatot el tudok végezni, szóval panaszra nem lehet okom. Hétről-hétre kapjuk a folyamatos edzéstervet, melyben szerepel fizikai és technikai edzés egyaránt. Én sokat szoktam pluszban edzeni, igyekszem minden olyan dolgot megcsinálni, amiben hiányosságot érzek. Szerencsére minden feladatot el tudok végezni, és nem kell aggódnom a hely miatt.
HK: - Nem mindenkinek van lehetősége kint, az otthoni kertben, vagy az utcán edzeni. Mi a családdal egy lakásban élünk, ahol van helyem a fizikai edzésre, de a labdás tréningeket és a futásokat a pályán csinálom.

- Hogyan tartják össze a csapatot, milyen a kapcsolattartás az edzővel és egymás között?
HK: - Próbálunk minden nap beszélni egymással. Vagy videóhívásban, vagy csak messengeren keresztül írunk egymásnak. Mindenféleképpen próbálunk kapcsolatot tartani egymással, mivel egy csapat vagyunk! Az edzővel is beszélünk minden héten, rendszeresen küldjük neki a heti edzésünket, amit megcsináltunk.
BB: - Rendre tartjuk a kapcsolatot a társakkal és az edzővel is. Idáig volt már pár videóbeszélgetés, melyben az egész csapat részt vett. Úgy gondolom, hogy mindenféle akadály nélkül meg tudjuk oldani az egymás közötti kommunikációt.
CSM: - Ami nagyon bánt, az az, hogy nem tudok kimenni a barátaimmal a pályára focizni. De van három lánytestvérem, akik egy csapatban ellenem játszanak. Nem igazi ellenfelek, de nem kímélnek. A hely szűke nem okoz nagy gondot. Akarom, ezért megcsinálom az edzéseket. Csapattársaimmal napi szinten biztatjuk egymást messengeren. Meg szoktuk beszélni, ki hogyan edzett aznap. Az edzőmmel is tartom a kapcsolatot, fel szokott hívni, hogy múlnak napjaim, és persze küldöm az edzésnaplót, amiben vezetem a heti munkát.

- Mire számítanak a bajnokságot illetően, mit gondolnak, mikor játszanak majd újra együtt?
BB: - Én nagyon remélem, hogy gyorsan javul a helyzet, és minél hamarabb vissza tudunk állni a közös edzésekre, a mérkőzésekre. Szeretném, ha a bajnokságnak nem lenne vége, és le tudnánk játszani a hátralévő meccseket, mivel kezdett a csapat jobb eredményeket elérni.
CSM - Remélem, hogy a bajnokságot jó eredménnyel tudjuk folytatni, ahogyan elkezdtük a második fordulót, és bízom abban, hogy mihamarabb elkezdünk játszani újra együtt, és megvalósítjuk az álmainkat.
HK: - Örülnék, ha sikerülne befejezni a bajnokságot, bár nem látok sok esélyt rá. Ennek ellenére mi még bízunk benne, reméljük minél hamarabb le tudjuk játszani a meccseinket.

A képen Heckó Kirill edzés közben.