Interjú 2019. 08. 02. péntek, 12:58
mzs.jpg
Muzsnay Zsolt játékosként hatszor lépett pályára a román válogatott színeiben, kint volt az 1990-es, olaszországi világbajnokságon. A Steaua (2017-től FCSB) együttesétől igazolt a Videotonba, Magyarországon az év játékosa lett, kipróbálta magát Belgiumban, az Antwerpenben, majd edzőként is szép sikereket ért el. Most a Grosics Akadémia U17-es csapatát készíti fel.

- 1984 és 1990 között hat alkalommal játszott a román válogatottban, egyedüli magyarként volt tagja a '90-es, világbajnoki keretnek. Milyen volt az az együttes?
- Élményszámba ment a játék, bár azt a mai napig nagyon sajnálom, hogy az olaszországi világbajnokságon nem léphettem pályára a 16 közé jutó csapatban. Ennyi év után furcsa visszaemlékezni, akkor szűnt meg a kommunista diktatúra Romániában, elérkezett a szabad világ, és mi közelről érezhettük a szabadságot, ügynökök, a hátunk mögött álló szekusok nélkül utaztunk ki, akkor ez hihetetlenül nagy dolog volt. Egységes csapatunk volt, s bár Hagi akkor még nem játszott, nagyon erős gárda jött össze.

- Milyen volt magyarként a Steaua Bukarestben játszani?
- Nagyon nehéz. Többször is el akart vinni a Steaua, de én nem akartam ott játszani. Nem utolsósorban azért, mert nagyon erős csapat volt, és úgy éreztem, nem lenne biztos helyem a kezdőben, márpedig én játszani akartam. Aztán 1989-ben már nem volt választásom, menni kellett, pedig szívesen maradtam volna Nagyváradon, jól éreztem magam a Bihornál. Ezzel együtt szép sikereket értünk el, a BEK-ben a PSV Eindhoven állított meg minket, a hazai meccset 1-0-ra nyertük meg, idegenben viszont 5-1-re kikaptunk, Romario három gólt szerzett azon a meccsen. Magyarként azért nem volt könnyű, mert 1989-ben történtek a marosvásárhelyi események (magyarellenes incidensek öt halottal és közel háromszáz sebesülttel - a szerk.), és bár Jenei Imre volt a csapat edzője, más magyar nem volt a csapatnál, a feszültség folyamatosan érzékelhető volt. De nem ez volt az egyetlen ilyen eset. Az 1984-es EB-re azért nem kerültem ki, mert a testvérem kiszökött Szegedre, engem pedig a repülőtérről fordítottak vissza, nem szállhattam fel a csapattal.

- Ezek után könnyű megérteni, hogy Magyarországra igazolt! Akkoriban nagy dolognak számított az Ön érkezése!
- Szerettem volna már eljönni a Steauától, és adódott egy jó lehetőség a Videotonnál. A csapat előtte a kiesés ellen küzdött, több meghatározó játékos elment Mezey György edzővel együtt a Honvédhoz, ennek ellenére jól ment a játék, szívesen emlékszem Sallói Istvánra és Takács Lajosra is, remek játékosok voltak. Máig büszke vagyok rá, hogy a Videoton színeiben én lettem az év játékosa, és a belga Royal Antwerpnél is eltölthettem egy szezont.

- Edzőként leginkább mire büszke?
- A kolozsvári CFR és a nagyváradi Bihor színeiben hatvan körüli első osztályú meccsen van, előbbivel ezüstérmet szereztünk. Hasonló meccsszámig jutottam a második vonalban, de megjártam a harmad- és a negyedosztályt is. Összességében mégis azt mondom, nem könnyű magyarként Romániában edzőnek lenni.

- Hogy tetszik a Grosics Akadémia?
- Pozitív véleményem van az akadémiáról, profi szinten működik. Kellemes meglepetés ért a munkával kapcsolatban, a gyerekek jól mozognak, odaadóak, lehet építeni rájuk.

- Ha a magyar és a román játékosokat összehasonlítja, van köztük valamilyen markáns különbség?
- Markáns nincs, úgy látom, itt is, ott is van baj a mentalitással, de nem mindenhol és nem mindenkivel, vagyis fel lehet építeni olyan közösségeket, ahol nincs ilyen gond.

- Mit vár új csapatától, hogy zajlik a felkészülés?
- Szombatig tart a dabasi edzőtábor, eddig két meccset játszottunk. A Szeged U17-es együttesét 5-1-re vertük, a Dabas U19-es csapatát pedig 5-3-ra, hamarosan játszunk majd felnőttek és más gárdák ellen is. A munka mindenki javára válik, a célunk az, hogy megnyerjünk minden meccset, legalábbis arra készülünk, hogy ezt a mentalitást képviseljük!